Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Kisebbségi nyelvek
116 A NYELVHASZNÁLAT hatóságok jönnek számításba. Ez a bekezdés tulajdonképpen kivételt képez az előbbi rendelkezések alól. Nem a kétnyelvű, hanem az egynyelvű ügyintézés lehetőségeiről rendelkezik. Valóra váltását a végrehajtási rendelet 37—40. cikkelye szabályozza részletesen. Az egynyelvű ügyintézés fő követelménye ezek szerint: a bírósági járás lakosságának legalább kétharmad részét ugyanahhoz, de az államnyelvtől eltérő nyelvhez tartozó állampolgárok képezzék. Ezekben a járásokban, ha a beadványt a kisebbségi nyelvhez tartozó személy e nyelven nyújtotta be, és amely járásokban felekként csakis e nyelvhez tartozó személyek vesznek részt, vagy amelyekben beadvány nélkül csak a kisebbségi nyelvhez tartozó személyekkel tárgyalnak, csupán e nyelven is lehet: — beadványokat elintézni, kivéve a 27. cikkelyben foglalt eseteket, és a végzést az érdekelteknek kézbesíteni; — végzéseket beadvány nélkül kiadni; — a felekkel, s amennyiben ugyanahhoz a nyelvhez tartoznak, más érdekeltekkel is tárgyalni, s erről hivatalos jegyzőkönyveket vagy az ügyiratokhoz jegyzeteket készíteni; — határozatokat és végzéseket kiadni; — a címzettet feltüntetni a kézbesítendő iratokon, levélborítékokon és kézbesítési íveken 14 8. Az ilyen járásokban még a közvádló is előterjesztheti csupán kisebbségi nyelven a vádiratot. A rendeletnek ezt a rendelkezését a szakemberek úgy értelmezik, hogy nem másról, mint az ügyész munkájának megkönnyítéséről van szó, tehát az egynyelvűség alkalmazása nem az ügyész kötelessége, s nem is a fél joga 14 9. A rendelkezés azonban kizárólag azokra a bíróságokra és hivatalokra vonatkozik, amelyek hatásköre egyetlen olyan járásra korlátozódik, melyben „a járást lakó állampolgároknak legalább kétharmad része ugyanazon, de az államnyelvtől eltérő nyelvhez tartozik". A törvény nem említi, milyen járás jöhet számításba, csupán a végrehajtási rendeletből tűnik ki, hogy ez vitathatatlanul „bírósági járás". Az a kérdés megoldatlan maradt, hogy hogyan kell eljárni azokban az esetekben, amikor a hivatal 148/ A nyelvi törvény 2. §-ának 3. bekezdése a nyelvi kisebbség tagjának nem biztosít olyan jogigényt, hogy a köztársaság bíróságaitól, hivatalaitól és szerveitói csupán kisebbségi nyelven kapjon elintézést. (A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1928. december 18-i 33.840, Bohusl.adm.7638. sz. döntvénye.) 149/ „A boríték az elintézés része, és nyelvi szempontból olyannak kell lennie, mint magának az elintézésnek." (A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1928. szeptember 6-i 24.057, Bohusl.adm. 7401. sz. döntvénye.)
