Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Államnyelv, hivatalos nyelv

A N ŕELVHASZNÁLAT 109 viszont nem tartalmaz rendelkezést, hogy mikor hirdetik ki cseh, és mikor szlovák nyelven. A kihirdetett jogszabálynak egyébként mind a cseh, mind a szlovák nyelvű szövege hiteles. A nyelvi törvény 1. §-a kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a hivatalos tevékenység („úřadování") államnyelven, hivatalos nyelven történik („děje se"), a végrehajtási rendelet 1. cikkelye pedig olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint a benne feltüntetett bíróságok, hivatalok, intézetek, vállalatok és szervek ezen a nyelven „hivataloskodnak", végzik hivatalos tevékenységüket, bocsátanak ki hirdetményeket és vannak „külsőleg megjelölve", de természetesen csak akkor, ha egyéb rendelkezések nem tesznek lehetővé kivételeket. Ez utóbbi rendelkezésből bizonyos korlátozásra lehet következtetni. Ezt a mondatrészt ugyanis úgy is lehet értelmezni, hogy csak azokat a cselekményeket jelenti, melyek során az állam mint magánszemély lép fel, tehát amikor a francia szóhasználat szerint nem az „acte d'autorité", hanem az „acte de gestion" fogalmáról van szó. Az állami szervek tevékenységének nyelvi oldalát az Alkotmánylevél 128. szakasza szerint kell értelmezni, s teljesen rájuk kell bízni, miképp szabályozzák ilyen esetekben a nyelvhasználatot. Az efféle szabályozásra elégséges volna a felettes hatóság, kiváltképp a minisztérium egyszerű utasítása, és nem lenne szükség sem törvényre, sem pedig rendeletre. Képtelenség lenne ugyanis jogszabállyal kötelezni valamely céget, hogy egy külföldi céggel államnyelven, és nem a külkereskedelemben használatos nyelven folytasson levelezést. E kérdéshez közel áll a végrehajtási rendelet 12. cikkelyének 3. bekezdése, amely szerint „a felekkel folytatott levelezésük, mely üzemükhöz szakszempontból vagy kereskedelmi szempontból szükséges, továbbá szakközleményeik a nyelvhasználat tekintetében nem esnek a hivataloskodásra vonatkozó rendelkezések alá". Az utolsó mondatban bizonyos megkötöttség is hangsúlyt kap, ilyen formában: „De más nyelv, mint az államnyelv, itt is csak elkerülhetetlen szükség esetén használandó." A „hivataloskodás" fogalmat végeredményben mind a nyelvi törvény, mind a végrehajtási rendelet szerint úgy kell értelmezni, hogy az csak az állami szervek autoritativ aktusaira vonatkozik, nem pedig más aktusokra. A 12. cikkelyből az állami intézetekre és vállalatokra háruló kötelességeket viszont úgy kell tekinteni, mint olyanokat, amelyeket nem a törvény foglal magába, hanem eredeti módon a végrehajtási rendelet határoz meg. Ez egyébként az Alkotmánylevél 55. §-a ellenére is lehetséges, hiszen a nem autoritativ tevékenység nyelvi oldalát bármiféle jogszabállyal tetszés szerint lehet szabályozni. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság álláspontja azonban nem azonos