Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Kisebbségi nyelvek
110 A N ŕELVHASZNÁLAT 110 ezzel. Helyesen látta meg ugyan, hogy a törvény 2. §-ának kivételes rendelkezé se nem vonatkozik az intézetekre és vállalatokra, de azért kijelenti, hogy a 2. § rendelkezésében foglalt kötelességek kivétel nélkül vonatkoznak rájuk. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1924. szeptember 16-i elvi jelentőségű határozata (Boh.3903) az állami szervek közt tesz különbséget, nem pedig e szervek tevékenysége közt. A határozatban lefektetett álláspont szerint az állami vállalatoknak és intézményeknek minden tevékenységükben az 1. §, nem pedig a 2. § rendelkezése szerint kell igazodniuk. Találkozhatunk olyan elvi jelentőségű határozattal is (az 1927. október 10-i Boh.6783), amelyben a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság az előbbitől teljesen eltérő álláspontot foglal el. Ha azonban elképzeljük azokat a következményeket, amelyek az egyik vagy a másik határozatból származhatnak, akkor nem feltételezhetjük, hogy a törvényhozó éppen ilyesféle szabályozásra gondolt. Az állami intézményekre és vállalatokra ugyanis mindkét értelmezés szerint csupán a nyelvi törvény 1. §-ából eredő kötelességek vonatkoznak, azoktól pedig egy jottányit sem szabad eltérniük. Ebben az esetben viszont a statisztikai hivatal csak csehszlovák nyelven tehette volna közzé hirdetményeit, a vasút a menetrendeket csakis csehszlovák nyelven függeszthette volna ki, s a posta sem használhatott volna más nyelvű nyomtatványokat. Ezek a következmények pedig egyáltalán nem feleltek volna meg a mindennapi gyakorlat követelményeinek. Úgy tűnik, a törvényhozó szándékának és a tényleges szükségletnek is az az értelmezés felelt meg a legjobban, amely szerint a nyelvi törvénynek nemcsak a 2., hanem az 1. §-a is az állami szervek olyan cselekményeire vonatkozik, amelyek az államhatalom kifejezői. Kisebbségi nyelvek A csehszlovák nyelv helyett más nyelvek használatának a kötelessége kivételt képez. A kivételek egész sora létezik. A nyelvi törvény 5. és 6. §-a alapján létrejött kivételeken kívül a szaktudomány továbbiakat is ismer 13 7, amelyeket a törvény egyéb rendelkezései hoztak létre: — a 8. § 2. bekezdése (ehhez számít az 1. § 3. pontja); — a 8. § 3. bekezdése; — a 2. § 2. bekezdése; — a 2. § 3. bekezdése. 137/ Vö.: Peška, Z.: Národní menšiny a Československo, Bratislava 1932,149.1.
