Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Dübörög ím a föld is dalolni kell dalolni csordultig-telt magunkat egyszer csak kidaloljuk s elindulunk egy eddig nem látott soha-úton tavasszal virágok közt Egymás kedvét lobogjuk Előttünk margaréták nyünak majd s vadgalambok suhannak át az égen s elfelejtünk dadogni Fiúk lányok pihenjünk előttünk zúg az erdő s dübörög ím a föld is: dalolni kell dalolni i 64