Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/2/1 Zúg az ércsörényű Kerepesi-erdő Vércse-álmú tölgyek dohognak az égre Leng a táj a tisztás zöld gyepén merengő Szarvas áll: az őszben peng a szívverése Síró nyírfa álma: csipkebokor ázik Jegenyefa árnya néha fölkomorlik Borzas cserfaágon két kis mókus játszik Aranyos szegfű a szélben földre omlik ím a régi erdő cserfa-if juságom Csipkebokor-méze jegenyefa-járma Kincshullató ősz van most a híres tájon Esőben az őzek mókusok világa Hol van a selyemrét álmodik az erdő Mézről piros csizmás nyárról ifjúságról Nap-tüzű tavaszról fák körül kerengő Madárdalról kényes ibolyavirágról Álmodik az erdő dühönghetsz csikorgó Kikericses évszak elmúlik a tél is S jön a lágyan bomló meggyvirágot bontó Ordasokkal végző átkozódhatsz mégis 65