Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

JÓCSIK LAJOS A Érsekújvár A „TRANZITÓ VÁROS". Ha valaki mondjuk húsz éve járt utoljára Érsekujvárott, akkor valami nagy meglepetéseket ugyan nem tartogat számára, de némi változást mégis felmutat a délszlovenszkói paraszti metropolis viszontlátása. A város tárgyi valóságának megváltozását, a házak és uccák keletkezésében és átalakulásában való metamorfózisát, a viszontlátó vizuális élményei pontosan megrögzitik, lereagálják. Ha akár Párkány, vagy Komárom, akár Pozsony felől jön a vándor, az első pillanatban észreveszi, hogy a város uccái és házai feljöttek a vasútvonalig egészen. Azelőtt a várostól vagy kilométernyi távolságban indult el a vonat dél és nyugat felé, ma már házak vigyázzák indulását, mint bámész gyerekek. Ha sétáló kedvében van a vándor a tikkadt és alföldiesen tücsökciripes estfelés hangulatban s elindul a város sugárútjain, a „Gúguccán", „Andódiuccán" vagy a szederrel szegett „Nyitrai úton", vagy kilométerrel kell többet gyalogolnia, hogy a búzamezők szabadabb levegőjét érje el, mint azelőtt. S a messzefekvő nyitraparti ligetbe, az irtózatos szúnyogtenyészeteket rejtegető s keblén melengető „Berekbe" is már csaknem teljesen házak között visz az út. Tévedjen föl aztán a kálvária dombjára a vándor, azon nyomban észreveszi, hogy a várost ma már 87