Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

— mint azelőtt — nem lehet innen végigtekinteni. A kálvária dombja lesüppedt valósággal, emeletes házak koszorúja vette el a kilátás perspektíváját, új emeletes házaké, amelyek mind elérik az egykor legmagasabb épületnek, a gimnáziumnak a magasságát. De ebből a bevezető s inditó hangulatból egyenlőre elóg: nézzük meg most már, mi a változást észlelő emóciók és hangulatok valóságértéke. Mindenesetre érdekes, bogy az objektívebb vizsgálódás és kutatás nem mutatja a változás oly szédületes méreteit, mint a vándor érzelmi és emocionális meglepődése. 1890-ben példáúl 1163 házat számlált ez a város és 1921-ben 1938-at. Igaz, ma a fejlődés messze túl van ezen a szinten, de ezt biztos statisztikai adatok még nem mutatják. Hozzávetőleges számítás alapján körülbelül tizenhétszázalékos növekedést lehet beszámolni az 1921 utáni fejlődésbe. így körülbelül háromszáz ház épülhetett, tizenhat év óta. A házak felhúzódnak az országutak során, a külső uccák végeit ragasztják egyre tovább vagy külső „koloniákban" csomósodnak össze nagyobb telepekké. Nyújtózik ez a város, a földben és telkekben bővelkedő parasztvárosok növési törvénye szerint: terül és szétfolyik mint a keletlen kenyértészta. A város területe összesen 7250 hektár. A sugárutak és külső telkek irányába felvonuló telepedés, a város méreteinek perspektivikus megnyúlása, az újvári embernek a valóságosnál sokkal nagyobb fejlődés illúzióját adta. A lokálpatrióta öntudatosságban úgy öltőit testet ez az illúzió, hogy kezdték és aztán szerették az újváriak Érsekújvárt „Szlovenszkó harmadik városának" tekinteni Pozsony és Kassa után. Az utolsó népszámlálás összesen 22.141 lakost vett fel s ezzel Érsekújvár az észa88