Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

lágmárkák is, — évek óta nem kapnak föllépési engedélyt Szlovenszkóban s igy Kassán sem. Sokkal előnyösebb helyzetben van a karének kultúra, mely a Kassai Zenekedvelők Dalegyletében, Simkó Gusztáv művészi vezetése alatt csúcsosodik ki. A negyed-század óta fennálló dalegyesület máig is azt a nivót tartja, mely valamikor Magyarország első, aranyérmes dalárdájává emelte. Kassa magyar képzőművészeti élete is százados hagyományban gyökerezik. A középkori „képfaragó" és „képíró" mestereket nem is véve számba, az ujabbkori magyar művészet olyan számottevő reprezentánsait tarthatja a város, mint kassaikat számon, mint Benczúr Gyula, Éder Gyula, Horovitz Lipót, Greguss Imre, LengyclReinfuss Ede, Miskovszky Viktor, a Klimkovics testvérek stb. A ma élő kassai művészek egy része a régi magyar világból lépett a kisebbségi sorsba, Halász-Hradil Elemér s a nemrég elhúnyt Csordák Lajos országos viszonylatban is előkelő helyet foglaltak el. A mecénások egész sora tartotta fenn a kassai magyar művészet folytonosságát. Ezek között legelső maga a város, mely, — mint emiitettük, — egy régi bástyatoronyban műtermet rendezett be két alkotó művésznek s melynek költségvetésében mindig jelentős tétel a képvásárlásokra szánt összeg. Meg kell említenünk Bubics Zsigmond megyés püspököt is, aki két nagy termet megtöltő képtárát ajándékozta a Múzeumnak. Ez a képtár a fordulat után feloszlott s a két ideális képtártermet ma kiállításokra használják. Dicséretére legyen mondva a Múzeum igazgatójának, a kiállítási anyag megválogatásában csak a 82