Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

tiszta művészet érdekeit tartja szem előtt s a 200-at is meghaladó kiállítások során a két Bubics-terem szlovenszkói magyar művészet részére is kitárulhatott nem egyszer. E magyar jellegű kiállítások közt a legjelentősebb volt az 1923-ban, a Kazinczy Társaság által, 25 éves jubileuma alkalmából rendezett kollektív szlovenszkói magyar képkiállítás, amelyre a Társaság vezetősége összegyűjtötte úgyszólván minden magyar művész alkotását Pozsony tói-Munkácsig. Kassa képzőművészeti hagyományai, melyek során nem szabad megfeledkeznünk a magyar impresszionizmus egyik legnevesebb úttörőjéről, a korán elhúnyt Kővári Szilárdról, — folytatódik a most élő, fejlődésben lévő képzőművészeinkben. Halász-Hradil Elemérben csodálatosan találkozik az akadémikus tudás és a mindég friss uj útkeresés. Kieselbach Géza, a Zügel tanítvány, mint állatfestő fejleszti tovább nagy mesterének stílusát. A tipikusan expresszionista Jasszusch Antal, a neoimpresszionista Jakobi Gyula hovatovább szintén előkelő tényezői lesznek Kassa művészi fejlődésének. Az 1923-iki kollektív kiállítással Kassa a képző művészet terén is megkísérelte Szlovenszkó és Podk.-Rus alkotó művészeinek központi megszervezését. Ez ugyanaz okokból, amelyeket az irodalom fejezetében érintettünk, nem sikerült, ám Kassa érdeme ezen a munkaterületen is elvitathatatlan. Hogy mást ne említsünk, a Kazinczy Kiadóvállalat kiadásában jelent meg az első és eddig egyetlen összefoglaló tanulmány, Brogyányi Kálmán: „A képzőművészet Szlovenszkón" c. műve. 6* 83