Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

Imre király 1196.-ban „villa regiává" emel. Közvetlen szomszédságában Németfalu, (Miszlóka, Myslava) szintén német település volt s csak később szlávosodott el. Kassa egy időre, — igaz, évszázadokra szóló — elnémetesedése az árpádházi királyok idejében dívó testvérharcokra vezethető vissza. IV. Béla király az ellene pártot szító fiának, Istvánnak adta át az ország egy részét, Kassa városával együtt. István valamilyen különös szolgálat fejében erősen pártfogásába vette a „kassai vendégeket" s bár a városra három ,, nemesnek", — tehát az Arany Bulla értelmében magyarnak, — volt birtokjoga, azt Sampfleben és Obi nevű „hospites"-nek, vendégeknek adományozta 1261-ben, még „kiskirály" korában. Ezt az adományozást, mint II. István király 1270-ben megerősítette s az erről szóló oklevélben kárpótolja a Kassa birtokából kiforgatott Péter, Gál és Tódor (Petrus, Gallus et Theodorus) nemeseket, Kassa eredeti birtokosait Csány és Gönyü falvak birtokjogával. így jutott a honfoglaláskori, „primae occupationis" föld és város német kézre, igy lett az ősi, nemesi birtok a „hű kassai vendégek" (fideles hospites de Cassa) „örök tulajdona". A német jövevények meg is hálálták jóakaróiknak, az árpádházi királyoknak a kegyességüket s ezek is sűrűn erősítgették a régi privilégiumokat, sőt ujabbakkal is megszerezték azokat. 1290-ben IV. László királytól kapnak szabadságot arra, hogy városukat fallal vegyék körül. így lett az addig „Alsó-Kassának" nevezett „villa regia", mert a vár maga még egy ideig „Fel-Kassa" néven szerepel az oklevelekben, Kassa várává, városává. A kassai „vendégek" királyhűsége az árpádházi királyokkal együtt kihalt, legalább kis időre. Róbert Károly 45