Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

Imre király 1196.-ban „villa regiává" emel. Közvetlen szomszédságában Németfalu, (Miszlóka, Myslava) szintén német település volt s csak később szlávosodott el. Kassa egy időre, — igaz, évszázadokra szóló — elné­metesedése az árpádházi királyok idejében dívó testvér­harcokra vezethető vissza. IV. Béla király az ellene pár­tot szító fiának, Istvánnak adta át az ország egy részét, Kassa városával együtt. István valamilyen különös szol­gálat fejében erősen pártfogásába vette a „kassai vendé­geket" s bár a városra három ,, nemesnek", — tehát az Arany Bulla értelmében magyarnak, — volt birtokjoga, azt Sampfleben és Obi nevű „hospites"-nek, vendégeknek adományozta 1261-ben, még „kiskirály" korában. Ezt az adományozást, mint II. István király 1270-ben megerősí­tette s az erről szóló oklevélben kárpótolja a Kassa birto­kából kiforgatott Péter, Gál és Tódor (Petrus, Gallus et Theodorus) nemeseket, Kassa eredeti birtokosait Csány és Gönyü falvak birtokjogával. így jutott a honfoglaláskori, „primae occupationis" föld és város német kézre, igy lett az ősi, nemesi birtok a „hű kassai vendégek" (fideles hospites de Cassa) „örök tulajdona". A német jövevények meg is hálálták jóaka­róiknak, az árpádházi királyoknak a kegyességüket s ezek is sűrűn erősítgették a régi privilégiumokat, sőt ujabbak­kal is megszerezték azokat. 1290-ben IV. László királytól kapnak szabadságot arra, hogy városukat fallal vegyék körül. így lett az addig „Alsó-Kassának" nevezett „villa regia", mert a vár maga még egy ideig „Fel-Kassa" néven szerepel az oklevelekben, Kassa várává, városává. A kassai „vendégek" királyhűsége az árpádházi kirá­lyokkal együtt kihalt, legalább kis időre. Róbert Károly 45

Next

/
Thumbnails
Contents