Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

és Csák Máté viszályában Kassa a lázadó olygarcha oldalára áll s mikor ezért a törvényes király megvonja a polgárság szabadalmait és Kassát az Aba nemzetségből eredő Omodé nádornak ajándékozza, a kassai polgárok fellázadtak s a város birtokbavételére odajövő Omodét felkoncolták. (1311.) A király nem volt oly erős még, hogy ezt az erőszakot fegyverrel torolja meg s bár Kassa tőszomszédságában, Rozgony mellett legyőzi Csák Mátét, jobbnak látta a kiegyezés, mint a bosszúállás útját. Újból megerősitette a város szabadalmait, mire a kassai polgárság is hűséget fogadott. Nagy Lajos pallosjoggal bőviti a szabadalmakat, majd „vásárállitási jog"-gal — „a budai szokás szerint" s 1379-ben szabad királyi város rangjára emeli, szabad bíróválasztási joggal. A kassai bírónak oly nagy volt a respektusa, hogy a nádori gyűlésekre 24 fegyveres katona kisérte s a város zászlaját hordozták előtte. Ugyancsak Lajos király adományozott a város címerében már meglévő egy liliomhoz a maga címeréből még kettőt s 1374-ben országgyűlést is tartott a városban, mert a hűséges civitás körében látta biztosítva azt, hogy — fia nem lévén, — a trónöröklést leányaira is kiterjesztheti. Igaz, hogy ezt a közjogi kedvezményt csak avval tudta kialkudni, hogy a kassai polgárok telekadóját egy harmadára szállította le. Ez az adat igen jellemző Kassa gondolkodásmódjára. A polgárságban erősen élt a lokálpatriotizmus s az országos érdekeket is a maga hasznára tudta megvámolni. Ennek a, — mondjuk — önzésnek eredménye, hogy Kassa városa sohasem pusztult bele az idők viharaiba, bölcs politikával mindig megtalálta a küzdő felek közül azt az ol46