Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

amelyek a pesti máz leválása után a régi külön-külön fejlődés és hovatartozás maradványaként halványabban, vagy erőteljesebben ismét jelentkezni kezdtek a kristályosodó urbanitásban és az egyedülmaradtak öneszmélésében. A szlovenszkói városcsoportok mindegyike más-más szellemi, vagy hatalmi központok vonzásterületén feküdt. Időnkint egy-egy ilyen vonzóerő döntővé vált, mint Budapest a háború előtt, de ha a vezető hatás megszűnt, ismét előtört a régi vonzás, talán addig, amig kifejlődik az önálló szlovenszkói városiasság. Egy ilyen csoport például a Szlovenszkó nyugati részén elterülő városblokk, amely addig, amíg Budapest nem hatott döntően, Bécs hatása alatt fejlődött s a háborúutáni első években ismét visszatért oda. Városi magatartása erősen bécsies, vagy fejezzük ki másként: osztrákosan polgári és nyugatos. E városok élén természetesen Pozsony áll, azután Nagyszombat, Nyitra, Pőstyén következik s a kisalföld jelentéktelenebb helyei fel Vágujhelyig, sőt néha tovább Trencsénig, Zsolnáig, ahol Bécs hatása már más hatásokkal keveredik. E nyugatszlovenszkói városok élik, vagy élték a legszemélytelenebbül az európai kisvárosok nyárspolgári életét szokásaikban, világnézetükben osztrákos spiszerség vegyült a nyugati szlávok józanságával és puhaságával, kiskapitalista hajlam, némi zenei kultúra, kevés érdeklődés a szellemi avantgardizmus iránt, konzervatív hűvösség, de becsületes munkakedv és szerénység. Zsentri és magyar úr aránylag nem sok élt e városokban, amelyek így legpolgáribb jellegű városaink lettek. Budapest vonzásának annakidején elsősorban a hivatalnokok voltak kitéve bennük, akik elvándoroltak, s a zsidók, akik megmaradtak ugyan, de átalakultak. Amikor a zsidók 1920 körül szaki30