Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

tottak Budapesttel, ők is Bécs felé orientálódtak. Lassan, különösen a németség fejlődésének következtében a nyugati érdeklődés is szünedezett, s Prága következett, mint delej, de Prága messze volt s így fokozatosan önálló központ alakult ki a nyugatszlovenszkói városokban, központ, amelyhez más környékező szlovenszkói urbánus csoportok is csatlakoztak: Pozsony. Pozsony és Carltonja. De az új központ és delej alakulásáról még külön szólnunk kell, most járjuk végig a többi szlovenszkói városcsoportot. A nyugateurópai, elsősorban Bécs nosztalgiájában élő régi nyárspolgári és józanul maradi osztrák-csehes városok fölött s északon velük keveredve terülnek el a Vág völgyében és annak közelében a szlovák nemzet törzsvárosai. Közös vonás az előbbiekkel bennük például az, hogy a legrohamosabban fejlődnek az összes szlovenszkói város közül, s nagy jövő előtt állnak, urbanizálódásuk jelentős. Trencsén, Zsolna, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Turócszentmárton, Árvaváralja s a Tátráig nyúlva még néhány kisebb hely tartozik e csoporthoz s déli kiugróként kissé elszigetelve talán Zólyom. Ezekben a városokban fejlődött ki a szlovák nemzeti öntudat. A távoli vonzások elég gyengén érkeztek hozzájuk, néha Prága és Brünn kacsintgatott életükbe, néha Oroszország is, társadalmi magatartásukba Bécs, ritkábban Budapest. E kis centrumokban a szlovák nemzetépítők igyekeztek elzárkózni a külső, rontó hatások elől, s vágvölgyi városaik aprók, félszegek, kezdetlegesek maradtak, de magatartásuk önálló lett, a védekező szlovák nemzeti öntudat jellemezte mikrokozmikus életüket, külön szlovák városi stílus, amely a legújabb időkig a körülmények folytán nem igen emelkedhetett magasabbra a félénk és elzárkózó mezővárosi jellegnél. 31