Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

népből jövő, a hatásokat egyformán megértő szlovenszkói városi polgár keveset ért félre s érzi, hogy csak egy igazsága van az életnek: a kiegyensúlyozott béke és a jó nyugalom. Szlovenszkó városai között kevés a hősi Szigetvár, a hős Eger s annyi más büszke, harcos város-hérosz. Ahol három-négy nemzetiség találkozott, nehéz elképzelni az egyöntetű harci kedvet valami egyvonaluság irányában. Szlovenszkó városai, főleg nyugaton, csak élni akartak, igyekeztek megbékülni mindenkivel, kereskedni, gazdagodni, ápolni a maguk városi autark életét, kertészkedni szépségeik között, farigcsálni, festegetni, zenélni otthonaikban és templomaikban. E városok marcipánpolgárai puhák és epikureisták, kevés köztük a lángoló szellem, nincs missziós tudatuk, de jó szolid dolgos lények. így alakul ki a szlovenszkói urbanitás képe, ezek jellemző tulajdonságai, — s amikor a szlovenszkói kiállítást végignéztem, kétszeresen igazoltnak láttam régi elképzelésemet a szelid, a harcot kerülő, az alkalmazkodó, a józan, a csendesen vidám s a régi céhek világnézetéből kinőtt szlovenszkói városok polgárairól. * Később egyszer a „szlovák nyil" vörös vonatán lerohantam Szlovenszkóra. Dolgom akadt, tíz nap alatt hét várost jártam be. Az elmúlt évek változásait figyeltem, Vitus mester utódait új köntösben. Nincs szociográfus szemem, s nem látok éppen statisztikai adatokat a levegőben úszni, ha városba, vagy faluba lépek, de a régi és az új emlékek csoportosításánál feljegyeztem néhány adatot. Médias res kezdve legelőször arról kell szólni, hogy ma nincs egységes szlovenszkói várostipus. Talán volt, talán lesz, ma nincs.A földrajzi terület fejlődése az elmúlt 26