Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

SZVATKÓ PÁL: Szlovenszkói vároiok Nyáron a prágai Hradzsinban kétszer is megnéztem a régi szlovenszkói művészet kiállítását. Az Ulászló-terem színes ablaküvegein szűrt fényben sejtelmesebben villogtak az aranykelyhek, a festett selymek, bronzpatinás régi faszobrok, mint másutt fénylettek volna: a gót keretben ügyesen érvényesültek a szlovenszkói városokból hozott kincsek, csodálkozó emberek járták végig az ismeretlen remekműveket és Prága ragyogása sem tompította szépségüket. Pedig, amikor a kiállításra siettem, a Hradzsin tornyai diadalmas nyári napfényben világítottak s ez a vár, ez a város is élmény volt. Erő és mégis mélabús omlottság van a prágai paloták vonalaiban, olyan a barokk pompájuk, mint a tizenhetedik század barna képein megfestett vitézek szépsége: páncélba vannak öltözve, de a vért mögül kibuggyan a selyem és a bársony; a hátrahajtott sisak alól csatához szokott acélszürke szem világit elő, de a kéz, amely a buzogányt tartja, finom és ápolt, egy kényes princ keze. A barokk Habsburgok világa ez, az igaziaké, a Mátyásoké, a Rudolfoké, a Lipóté, amikor a lotharingiaiak még nem hoztak franciás könnyedséget és józan lendületet a család sötét és nehéz életébe, a barokk Habsburgok stílusa, nem a későbbi rokoko-Habsburgoké, akik átköltöztek Bécsbe, Schönbrunnba, Belvederekbe, Gloriettekbe. Különösen hatott, amikor Bártfáról, Lőcséről, tapogatózó városi művészetről hallottam ott, ahol Rudolf építőmestereinek misztikus geometriája ragyogott, de -— honvágyat 23