Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

lyók, völgyek által tagolt, erdöborította hegyes vidékeinek földjére ekkor telepednek le a határövre küldött törzsek. Az Árpádtörzs nagyon öncélúan vezette ezt a telepítést, ő maga az ország közepét vette be, a határra az utólag csatlakozott törzseket küldi. így kerül a mi vidékünkre a törökfajú kabar törzs, hogy védje az ország határát északkelet felől. A kabar törzsből szakad ki a Borsod, Miskolc, Örösúr és az Aba nemzetség. Lőcse és a mai Szepesség vidékén ekkor még semmi sem mutatta emberi kéz nyomát. A helynevek azt állítják, hogy csak a Poprád völgyében lakott gyér szláv telepes. A 12. század második felétől kezdenek bevándorolni a németek erre a vidékre, mégpedig nem északról, mint föltehető volna, hanem délről, Abauj és Tornamegyék felől. Azonban a községek és a határjelek nevei tovább is tanúskodnak: azt mondják, hogy e telepítésben részt vettek a magyarok is. A gömöri határőröket — bizonyítja másokkal, még cseh történetírókkal is, egybehangzóan, Fekete Nagy Antal a Szepesség kialakulásáról írott kitűnő művében — ugyanis feltolták a Hernád völgyébe meg a Pcprád mellé. Ott már annyira megszaporodott a lakosság, hogy védeni kellett. Ezek a határőrök, ezek a kabar-magyarok, épúgy éltek itt külön jogaik védelme alatt, mint Magyarország más vidékein a székely, kún vagy bessenyő gyepüvédők. Belőlük jött létre a híres szepesi lándzsás nemesség, a magyar öntudatú országvédelmező, mely azonban helyet adott a nap alatt minden behódoló alattvalónak. Ekkor már a lengyelek felé is őrizni kellett a mindgyakrabban használt észak felé vezető kereskedelmi utakat, amelyeken kiváncsi lengyelek szivárogtak le a Szepeaségre s egész falvakat népesítenek be nemsokára, bár sajátos lengyel nevű falu alig ta232