Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

ben az időben egymást érték. Az egyházak magyar kulturális tevékenysége is ezekben az években volt a legerősebb. A gyorsan bekövetkezett gazdasági leromlást is még sokáig szépítették a szellemi életnek ezek az eseményei. A húszas évek közepén a Budapest kulturális irányításától elszakadt város lázasan igyekszik pótolni a kultúrális igények hiányait. A magyar műveltség, amely az államfordulatig inkább a könnyebb, „szellemes" változatait mutatta a város életében, már ezekben az években is felszínre hozott mélyebbre rétegeződött „szellemi" értékeket is. A szabadegyetemek, társadalmi összejövetelek, színielőadások nagy és lelkes közönséget kaptak az ilynemű helyi rendezések iránt azelőtt kevésbé érdeklődő losonciakból. A magyar színtársulat előadásainak színvonala nagyot emelkedett. Faragó Ödön igazgató társulata ezekben az években helytálló operaelőadásokat tartott, nemegyszer helyi énekesek bevonásával. A Zenekedvelők Egyesületének filharmonikus zenekara kitűnő hangversenyeket rendezett, de a zene világnagyságai Prága, Pozsony, Kassa mellett mind ellátogattak Losoncra is. Kétségtelen, hogy mindezek nagyrészt az akkori kultúrális konjunktúra tünetei voltak, de mindenképpen a város nagy szellemi erejéről tanúskodtak és nem is múltak el nyomtalanul. A mutatós kultúrünnepségek első korszaka után a sok> kai szerényebb, kisebb hangú, de bensőbb, mélyebb és az élet tartó oszlopainak a sorába beépülő, kisebbségi magyar műveltségi élet időszaka vette kezdetét. De már a sorsfordulat első, fellobbanásos, romantikus szakában is akadtak Szlovenszkón fiatal magyarok, akik az életvalóság higgadt előretekintésével szemlélték az eseményeket. Ezek nem az önmagát megnyugtató ember csökönyös remény215