Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)
Darkó István: Losonc
la. Ez az egyetlen út, amelyen megállíthatja a leromlást, erőt gyűjthet és egyszer majd hozzáfoghat gazdasági élete újjáépítéséhez is. Az egyöntetű elszegényedés és az alacsony szinten általánosodon anyagi színvonal a kisebbségi magyar társadalmat egységesebb lelki képletté fejleszti. A városok számban és erőben nagyon megcsappant magyarsága számára a megmaradás lehetősége ez. Az államfordulat óta eltelt közel két évtized alatt ebben a sokrétegeződésű polgári társadalomban az igények, a gondolkodás, a szokások, a szellemi érdeklődés tekintetében sok választófal leomlott. A négy-ötszobás lakás igényeinek átváltódása ez az egy nagyszobás lakássá. Magyarnak lenni ebben a helyzetben helyhezkötöttséget, szegénységet, háttérbeszorítottságot jelent s a magyar közösséget ezek a vonások szorosabban kapcsolják egybe. Losoncon az államfordulat előtt két társadalmi osztály élt: a polgárság és a munkásság. Ezt a tagozódást 1918 óta felváltotta a nemzetiségi kettéválás: két nemzeti társadalom él egymásmelleit, a szlovák és a magyar. A nyelvhatár némely határváros politikai mintájára középen szeli ketté Losoncot, mint egy „eszmei" határvonal. A nagyvárosiasan szórakozó, utazgató, kisvárosiasan gondtalan Losonc helyébe a mai gondterhelt kisebbségi városka példaesete lépett. A losonci szlovákság és a csehek nagyjából a régi tisztviselői réteg szerepét vették át. Társadalmi életük különálló, erősen tagolt és rapszodikus. A gazdasági életforgás azonban szinte teljesen az irányításuk alatt történik. Kultúrális tekintetben — különösen az iskolák révén — a felsőnógrádi vidék szempontjából is vezető szerepet játszik 14* 211
