Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

„Lučenec". A város szlovák nézőpontból vett jelentőségéről külsőleg a tanítóképző intézet falán elhelyezett emléktábla beszél, amely a világháború előtt a preparandiából szlovák magatartásuk miatt kizárt hét növendék esetét mondja el — s egy másik emléktábla a régi Szlovák Népbank épületén, amelynek udvarán mondotta ki a nógrádi szlovák nemzeti tanács a csehszlovák államhoz való csatlakozást. Az iskolák helyzetképe pedig megmutatja úgy a város nemzetiségi kettéoszlását, mint pedig a közművelődés eme legfontosabb részének az állapotát. A tanítóképző intézet 1918 óta kizáróan csehszlovák tanítási nyelvű. Az 1936—37. tanévben összesen 163 tanulója közül az intézet kimutatása szerint egy sem volt magyar anyanyelvű. (Az intézet gyakorló elemi iskolájának ebben a tanévben 77 növendéke volt). A magyar művelődés szempontjából az intézetnek természetesen egyébként sincs jelentősége. A magyar fiatalembernek, aki az elemi és polgári iskolás magyar gyermekek nevelője akar lenni, az egyetlen pozsonyi magyar tanítóképzőbe, vagy a még messzebb fekvő Komáromba, az ottani református tanítóképzőbe kell mennie. Losonc gimnáziuma 1918 óta párhuzamos tanítási nyelvű reform-reálgimnázium. A párhuzamos tanítási nyelv azt jelenti, hogy az anyaintézet csehszlovák s mellette vannak magyar osztályok is. A református egyház tulajdonát képező régi iskolaépület egynyelvű tanítás céljaira is szűkös. Emiatt a magyar tagozat diákjai leginkább a délutáni órákban látogatják az iskolát s ezért a téli hónapokban villanyvilágítás mellett a késő esti órákig folyik a tanítás. Az önállótlanság a magyar tagozatnak egyéb szempontok212