Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

Kényszerű és nem mindig eredményes különválasztása ez az emberi életben uralkodó két nagy parancsnak, a gazdasági jobblét és a műveltségi haladás irányelveinek. A szlovenszkói magyarság a megváltozott viszonyok nyomásának engedve nagymértékben áthelyezkedett a gazdasági életsíkról a szellemi, kulturális, lelki életsíkra. A pálma, amely a súly alatt növekszik, ebben az esetben bizonyosan a szellemi létezés fája. A kisebbségi magyarságnak az a befelé fordulása és életének spiritualizálódása az életösztön megnyilvánulása. Az elszegényedett szlovenszkói magyar ember a gazdasági erő nyújtotta külső mozgalmasságú, felszínesebb, könnyebb élettől el van zárva. Nagy lelki erőfeszítéssel igyekszik a lesüllyedést elviselhetőbbé tenni és a hozzászabott életformát megtalálni. Az anyagi értékekről igyekszik a szellemi javak felé fordítani tekintetét. Elvontabban gondolkozik, mint azelőtt. Elsősorban nem gazdasági szempontok szerint ítéli meg az életet s a körülötte megváltozott világot igyekszik maradandóbb értékmérő szerint elrendezni. Ugyanakkor a kisebbségi magyar ember helyesebben és a valóságnak megfelelőbben látja a maga életét, mint azelőtt, a mindenféle gondozottság helyzetében. A helytálló értékítéletek megformálásában a gazdasági haladás, a fokozódó gazdagság igen gyakran megzavarja a kisembert. Nem lehet azt mondani, hogy a gazdasági prosperitás ekkora hiánya, mint amilyennel a kisebbségi sorsban kell megküzdenie, a szlovenszkói magyarság számára előnyös lenne. Ellenkezőleg, ez már a bénító szegénység állapota. Azonban bizonyos, hogy a megmaradásnak ezek után már csak a szellemi, kultúrális, nyelvi, lelki útja van a számá210