Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

embernek, aki Pest és a nyugat dolgait jobban ismerte, mint saját legközelebbi vidéke, megyéje valóságos alaptényezőit. Ez a szemlélet elsősorban a gyorsan felvirágzott gyáriparnak volt betudható, annak a nagyiparnak, amelynek világpiaca volt. A polgársággal ellentétben a város nagyipari gyártelepein sok tekintetben modern munkástömeg izzadott a gépek mellett, azonban ez a kisvárosi munkás a gyáron kivül naponként tért vissza a környező falvak életéhez, nézeteihez és gondolatköréhez. Egyrésziik esténként haza is gyalogolt, kerékpározott a falujába és hajnalban tért vissza. Az államfordulat után, a nemzetiségi kérdés élesformájú felszinrekerülésekor a munkásság szlovák része nyelvi és nemzeti tekintetben határozottabb álláspontot foglalt el, sőt gazdasági és kulturális téren, feladva eddig osztályszemléletét, a nemzetiségi elsőbbjogúság programmját vallotta. A későbbi fejlemények beigazolták, hogy ez átmeneti jelenség volt és magyarázatát a kisvárosi gyárimunkásság félparaszti mivoltában, valamint az államfordulat nemzeti konjunktúrájában lelte. A későbbi gazdasági leromlás idején aztán ugyanez a munkásság a szélsőbal radikalizmushoz csatlakozott, ugy hogy a húszas évek közepén Losoncot emlegették a szlovenszkói kommunista párt legerősebb bástyájának. A munkásság nemzetiségi állásfoglalásának vizsgálatánál már most megemlithetjük, hogy a munkásság magyar része, különösen érzelmi tekintetben, igen sokszor komoly jelét adta annak, hogy a szlovenszkói összmagyarságot ért sorsfordulat részesének tekinti magát. Sajnos, hogy a kisebbségi magyarság polgári vezető elemei ezt a hajlandóságot nem értették meg. Politikai téren nem tudtak hozzányúlni a munkakérdéshez s így mára a szlo200