Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

venszkói magyar munkásság nemzetiségi sorsvállalása kizárólag a magyar kulturához való kétségtelen ragaszkodásában, sőt e kultúra ápolásában nyilvánul meg. Losonc városa 1918 karácsonyán, — nagy tájékozatlanságban az események felől, — a békés élet utáni sóvárgása közben, epizódnak igyekezett venni minden olyan eseményt, amely ezt a hagyományos épitő tervezését akadályozta. Hosszú ideig igyekezett figyelmen kivül hagyni azt az alapvető változást, amelyet a politikai államhatár meghúzása a várostól délnek alig húsz kilométerre jelentett. Pedig ez a határvonal minden eddigi választó vonalnál, társadalmi, gazdasági, nemzetiségi gátnál sokszorosan életbevágóbban és lényegesebben fordította meg a város sorsát. Védett és szilárd központi állásából egyszerre a határhelyzet hullámzó életkörülményei közé lökte ki. Mintha egy megbecsült belső mirigyet bőrfelületi tevékenységre ültettek volna át, ahol a külső, támadó hatásoknak sokkal inkább ki van téve. III. Az államfordulat napjaiban Losonc tehát a továbbfejlődés irányába tekintő kisváros a magyar élet merőleges tengelyének északi pontján, a szlovák-magyar nyelvhatáron. A magyar nyelvterület egyik legfelsőbb városa 1918-ban még a magyar nyelvi vidéken fekszik. Kelet felé a gömöri magyar tömbre támaszkodik, nyugatra tőle egy szlovák félsziget nyúlik be egészen Balassagyarmatig a magyarság testébe. A várostól északra a szlovákság élete kezdődik; északra fekszik Gács, a Forgáchok vára s errefelé a többi község is mind tiszta szlovák. A várostól dél201