Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

talom és közigazgatás kissé félreeső központja. Számtalan losonci ember született és halt meg anélkül, hogy Balassagyarmaton járt volna, olyan azonban, aki Budapesten ne, alig. A nagyszámú losonci munkásság osztályegysége német példán elindúlt, világháború előtti nagyipari, kisvárosi munkásszolidaritás volt. A munkásság vezetői nem kis részben a gyárakban alkalmazott német szakmunkások voltak. A háború előtti Losonc nagy látványossága volt a munkásság május elsejei felvonulása. Felerészben magyar, másik felében szlovák ez a mintegy ötezer főnyi munkástömeg. 1914 májusán többezren vonultak fel, a háború előtti marxizmus tipikus jelmondatait vitték táblákon, három szlovák feliratú táblát is s egyik csapatjuk a Kossuth-nóta dallamára készült munkásdal hangjai mellett menetelt. Amiképpen a polgári élet a kifejlődött gyáripar munkástömegei mellett, olyanképpen élt nagyfokú gondtalanságban a város egy másik, belső határvonal mentében: a nemzetiségi, nyelvi határon. Mig azonban az osztályhatár élesebben megvont és jól látható volt, addig a nyelvi határ elmosódott és figyelembe alig került. Nemzetiségi tekintetben a város polgársága a meglepetést hozó karácsonyig egységesen magyarnak látszott. Itt volt az északi magyar városok közül a legmagyarabb kultúrájú, legnagyobb számú művelt zsidóság is. A polgárság kivételképpen kezelt egyetlen öntudatos nagyszláv tagja a tevékeny Bazovszky Lajos dr., ügyvéd volt, a bankalapító, később a megye első csehszlovák zsupánja. Losoncon, a pezsgőéletü kisvárosban európai műveltségű, tájékozott polgárság élt, de minden hibájával annak a hegyvidéki, városi magyar 199