Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

színvonaláig emelkedett. Lakói szorgalmából a „poraiból megéledett Phönix" nagyot fejlődött. Két nagy társadalmi osztálykerete volt: polgársága és munkássága. Mindakettő, — jóllehet több elemből tevődött össze, — mégis meglepően kialakult magatartású, fejlett gondolkozású és fellépésű volt. A polgárság különböző elemei, a tisztviselő réteg, a kereskedők és iparosok közös társadalmi életet éltek. A hegyvidéki kisváros fejlettebb társadalmi szervezeteiben és alkalmain, a Polgári Körben, a Vigadóban, az előadásokon és mulatságokon fejlesztették ezt az életet. A felekezeti téren a szembenállás ismeretlen fogalom volt. A Kubinyi-tér gesztenyefái alatt, a Kossuth-szobor környékén együtt sétálgattak a felekezetek papjai. A környékbeli dzsentrik közül télen is alig egykettő tartózkodott a városban. Mikszáth Kálmán nógrádi palóc nemesei inkább a déli megyeszékhely, Balassagyarmat felé vonzódtak. Vicinálisvonat kötötte össze Losoncot a megye fővárosával, amellyel hajdan harcot is vívott a vezetőszerepért, de a megye gazdasági életének Losoncra összpontosulása után átengedte Balassagyarmatnak a közigazgatási elsőséget. Két muzeumi vasutikocsit húzott a kávéfőző masina maga után, át a palóc falvakon és Szécsényen, Losoncról a megyeszékhely felé, de olyan vasúti kocsikat, amelyeknek szabadba nyílt az ajtajuk. Néha egyegy ügyvéd, vagy peres fél utazott Gyarmatra a vonaton, amely csak pár lépést haladt párhuzamosan a Losoncról Salgótarjánnak tartó fősinpárral, amelyen világkereskedelmi fontossággal robogtak a gyorsvonatok. A két város helyét és szerepét ez a vonatközlekedés képletesen jelezte és magyarázta. Losonc volt a gazdasági székhely, az ellenzéki és „negyvennyolcas", míg Balassagyarmat a megyei ha198