Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

tókörében dolgozhatik. A losonci és gácsi posztó, a zománcedény, a mezőgazdasági gépek és a nógrádi üveg megint elindulhat keletre, Oroszországba, a Balkánra, Törökországba. Igy csilingelt az első karácsony reménye, de a szétszórt puskalövések a bizakodás hangulatát mindig sűrűbben zavarták meg. A dörrenéseket viszhangzó hegyek, a szeles Krivány, a várostól északra eső tájak felől mélyreható meglepetések vonultak a város felé. Ezideig a nagy állami test belső nemes részei védettségében, a központi elhelyezettség kényelmében élt Losonc, az ipari, tisztviselői és kereskedelmi élet kicsiny, de sűrített erejű nógrádi fókusza. A nagy test szivéhez, Budapesthez akkora távolságra volt, hogy jól hallhatta a dobbanásait. Délután öt órakor szokott volt berobogni a losonci állomásra Körmöcbánya és Zólyom hegyeiből, Középeurópa legszebb vasútvonalán a „ruttkai gyors". A losonci polgár kis kézitáskával szállott fel rá, hogy este már valamelyik pesti szinház nézőterén üljön, vagy üzleti ügyeit intézhesse. A „ középpontban" feküdt, tervezett, épitkezett és szépitkezett a város, a hegyperem-vidéki kisváros modern példája. Minden oldalról nagy országterületek szilárd védelme vette körül. Élete szervesen fejlődött, nagy csapások, de nagy nekilendülések adtak alkalmakat lakóinak, hogy szorgalmuk és kitartásuk felől bizonyságot tehessenek. Az 1848-as elhamvadás után 1918-ig a magyar polgári fejlődés szakaszain ment át. Ipara a becsületes céhbeli mesterségektől a nagy gyáriparig, kereskedelme a tengelyen járó vásárosságtól a szépen kiépült uccák nagyvárosias boltjáig, tisztviselősége az intellektuális haladás magyar eredményein át a jobb városi szellem 197