Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

názás készült el, a vízvezeték, — óriás költségű épitkezés a messzi hegyekből, — terv maradt. De artézi kutak látják el a várost, amelynek lakói az épitkezés lázában büszkén szemlélték a helybeli mérnök villamosvasút tervét, az állomásról fel Tugárra s a szép ligeten keresztül a losonci fürdőbe. A fejlődés azonban valóságos módon és mértékben haladt előre. Budapest közelsége révén a kultúra élete függvénye a fővárosénak s a gazdasági haladás iramában a losonci kultúrális élet erősen szórakozás jellegű volt. A nem messzi Szklabonya nagy palócát, Mikszáth Kálmánt Losonc egészen átengedte a megye jóval kisebb városának, de gyökeresebb palóc megyei székhelyének, Balassagyarmatnak. Az egy lépésre lévő Sztregova nagy fiát, Madách Imrét azonban már a magáénak vallotta mindig, uccát nevezett el róla s a városban lakó családja, — 1937-ben is ott lakó unokája — miatt mindig lokálpatrióta érdeklődést mutatott a nagy költő iránt. De már egészen elfeledve pihent a losonci református temetőben Kármán József, a református lelkész fia, aki itt született 1769-ben és itt halt meg 1795-ben, miután rövid 26 életéve alatt volt színigazgató, az Uránia szerkesztője, jogász, a „Fanni hagyományai" és a „Nemzet csinosodása" írója, égőlelkü magyar író a józsefi-korban, „Pest Alcibiadese", gyönyörű szerelmi regény hőse és vértanúja. Losonc emléket állított neki a gimnázium előtt, uccát nevezett el róla és megjelölte sírját a temetőben, ahol a Kármán-család patrónusai, a Ráday grófi család egyik kimagasló tagja, Rákóczi kancellárja, Ráday Pál nem messze tőle nyugszik. S a közelükben az alig ismert Sükey Károly, aki 1824-ben Bukarestben született, a losonci ref. középiskolában a magyar 13* 195