Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

emlékek, — amelyek 49-ben elpusztúltak, — nem állván útjában, ez a feltörekvő losonci polgárság minden más kisvárost túlhaladó lendülettel, vállalkozói bátorsággal fogúit volna hozzá újkori élete megteremtéséhez. Az ipari fellendülés tárgyilagos mértékkel nézve is nagyszerű volt. Gyárak, nagyipari vállalatok keletkeztek, amelyek létrejöttére legjellemzőbb Rakottyay Ferenc esete, aki bádogosmester volt és Középeurópa egyik legnagyobb, távolkülföldi piacokon is ismert zománcedény gyárát teremtette meg. Tucatnyi gyárkémény ontotta a füstöt s jelképezte a gazdasági élet lüktetését Losoncon. Egy másik zománcgyár, mezőgazdasági gépgyár, a losonc-apátfalvi posztógyár, gácsi posztógyár, evőeszközgyár, közel 200 munkással dolgozó gőzmalom, szeszgyár, enyvfőzőgyár, a rohamos épitkezések végett emelt téglagyárak vettek részt az ipari központtá fejlődött város vérkeringésében. A világháború előtti évek képe szines, változékony s mozgékony. A város már megint felépült és még mindig épülőben volt. Wágner Sándor, a polgármester és korábban Búsbak Ádám vezetése alatt szép utcái épültek. Nagy négyszögletes, külső óriásterén, a Búza-téren a vidék őstermelő gazdasága kereskedett. Fő-uccája szélesen torkollik a kis díszesebb térbe, amelyen a karcsútornyú református templom áll a gimnázium szomszédságában, a tér közepén pedig a tömzsi katholikus templom. A tér másik oldalában, háromfelől: a városháza, a régi Vigadó hatalmas tömbje és a polgári iskola. A három nagy épületen közbül, a tér második négyszögén a Kossuth-szobor, amely az államfordulat után elkerült a helyéről. A régi gesztenyefák lombos sora már eltűnt a térről, a várost kikövezték és kiaszfaltozták. A háború kitöréséig csak a csator194