Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

a várost kirabolták, azután augusztus 7-én éjjel kancsukával kergették ki a lakosságot és arra kényszeritették, hogy körmeikkel ássák ki a megölt négy orosz katonát. Végül felgyújtották és porig égették a szerencsétlen várost, amely igy az egész szabadságharcban egyedülálló nevezetességre tett szert. 500 háza közül alig 40 maradt épen, 6000 főnyi lakosságából sokan elpusztultak és elmenekültek, úgy hogy az üszkös romok eltakaritásához, a város újjáépítéséhez alig 1400 lélek látott hozzá. Lakóinak ragaszkodása és szívóssága ebből a véglegesnek látszó pusztulásból is kiemelte a várost. Az ország részvéte is feléje fordult. 1852-ben Vachot Imre szerkesztésében a legelső magyar írók „Losonci Phönix" címen albumot adtak ki s a város jeles családjai, a Szilassyak és Gyürkiek ezüstsorsjátékot rendeztek, amely szintén szépen jövedelmezett. De a város múltjának, felhalmozott értékeinek pusztulása teljes volt. Kubinyi Ferenc pénz,- régiség és fegyvergyűjteménye, a református főiskola teljes könyvtára elégett. A város iratai elpusztultak és ritkaságszámba ment az olyan eset, mint az evangélikusok polihisztor-lelkészé, Pekár Gyuláé, aki elmenekülvén az egyház két jegyzőkönyvét magával tudta menteni. A rsformátus egyház nagyértékü aranykelyhét egy lengyelországi egyház juttatta vissza Losoncra évtizedek múlva, amikor ott megállapították az oroszok által elrabolt és hozzájuk jutott kehely losonci származását és visszaküldték a losonci reformátusoknak. A teljes pusztulás után a buzgó építkezés évei következtek. 1918-ig, alig több, mint félszázad alatt virágzó város állott a régi helyen. Sőt, mintha a kövekbe merevedett 13 Tátra Almanach 193