Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

az elemin kívül hat osztálya volt és mindenik osztályt két tanító tanította. Már ebben az időben tekintélyes könyvtára volt az intézetnek, valamint az evangélikusokkal közösen fenntartott tápintézete is. 1744-ben iskolatanácsot állítottak az intézet élére, amelyben a városbíró, négy városi-tanácsos és öt egyháztanácsos foglalt helyet. Ebben a korban a város, a Bánffy, Gyürky, Ráday, Csorna, Vajda családok jelentékeny alapítványokat tettek az iskola javára. Kármán Andrást 1763-ban a külföldről hazatért ifj. Kármán András váltotta fel az iskola igazgatásában, 1763-ban a bölcsészeti tanfolyam mellett theológiai tanfolyam is nyílt a gimnáziumban. 1777-ben kilenc tanító működött az iskolában, ami abban az időben szintén nagy ritkaság volt. Ebben az évben az elemi iskolának 170, a gimnáziumnak összesen 225 tanulója volt. 1780-ban összesen 328 tanulót jegyeztek fel s ebből 161 volt a polgár. 150 a nemes és 17 a jobbágy fiú. A szabadságharc előtt Losonc a legvirágzóbb magyar iparvárosok közé tartozott. 1836 óta állandóan működő dilettáns színtársulata volt, amely a pesti nemzeti színházhoz is nagy összeggel járult hozzá. „A Pelikán" cimen 1846-tól már társadalmi hetilapja is volt. Ebben a virágzó állapotban érte a várost az 1849. évi borzalmas csapás, a harmadszori, de az eddigieknél is teljesebb elhamvadás tűzveszedelme. 1849 március 24-én Beniczky Lajos honvédcsapata heves utcai harcok után megverte az osztrákokat. Ezt követően a környékbeli szabadcsapatok megtámadták az oroszok betegszállító oszlopát s többek között egy hercegi rangú főtisztet is megöltek. A város lakói az oroszokat egyházi szertartás nélkül elföldelték. A visszatérő oroszok 192