Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

alkalom az egységes magyar polgári társadalom kialaku­lására. Hát bizony az erős, öntudatos városi polgári tár­sadalom — akárcsak más városainkban — Eperjesen sem alakult ki. A dzsentri — amint ebben az időben kezdik nevezni a vidéki birtokos osztályt — különállását megtartja. Jellem­vonásai között van sok olyan, amely vonzó és rokonszen­ves. így gavallér fellépése, udvariassága, minden szépért és nemesért hevülő természete, a közügyek iránt való ér­deklődése predesztinálják arra, hogy továbbra is vezető szerepet töltsön be. Emellett azonban meg van benne az osztályöntudat és a nemfajtájához tartozóval szemben a zárkózottság. A dzsentritől tehát nem várhatta senkisem a hőn óhajtott társadalmi összeolvadást — sem nálunk, sem másutt. Sajnos — meg kell vallanunk — a polgárság­tól sem. Pedig hát a polgári önérzet kifejlesztését, a pol­gári munka megbecsülését, a polgári foglalkozásnak kívá­natossá tételét elsősorban azoktól a polgároktól várhattuk volna, akik a régi céhbeli polgárok egyenes ivadékai lé­vén, polgári rendjüknek érdekében hivatva lettek volna 6Íkra szállani. Az ellenkezője történt. Az iparos, kereske­dő is dzsentri allűröket vesz fel. S boldog, ha tisztes pol­gári környezetéből kiemelkedve régi társadalmi helyzeté­vel szakíthat. Milyen kár származott ebből a közre! Virág­zó kereskedő és iparos cégek mennek az úrhatnámság ha­tása alatt tönkre. Ezek a polgári származású családok emellett a legtöbb esetben nem is tudnak jól elhelyezked­ni; a zárkozott dzsentri továbbra is idegent Iát bennük s nem egyszer kell érezniök mellőzöttségüket. A természetes, a demokratikus fejlődésnek egészséges útja az lett volna, ha megszületik az erős osztálytudatom 180

Next

/
Thumbnails
Contents