Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

vidéken akadnak előkelő családok, hol a magyar nyelvet használják." „Sáros vármegye, amelynek egész alsó része a 18. század végéig még magyar volt — a dűlők nevei három járásban még most is magyarok — időmben már egészen el vannak tótosodva, de a tapolyi járás nemessége, nagyobbrésze protestánsok, a Fehérváryak, Bánók, Körtvélyessyek, Dessewffyek, Kükemezeyek, Bothok stb. családi körben fönntartották a magyar szót. Az eperjesi társaságban a német nyelv dívott, amely a műveltség jelének tartatott, különösen a nőknél, mert a leánynevelőintézetben mind így tanultak. Híres volt e tekintetben Eperjesen a Szenovicé, a protestáns leánytanáré, akinek intézetébe alföldi kálvinista kisasszonyok is küldettek." Tulajdonképpen a 18. század végén a németség is ki van téve az elszlovákosodásnak. Sárosban a német falvak ép úgy eltűnnek, mint a magyarok. A városi német elemet a bécsi divat még németnek megtartja és a Szepesség számukat ujabb és ujabb bevándorló családokkal gyarapítja. A ruszinok is életjelt adnak magukról. Megalakul 1816-ban az eperjesi gör. kath. püspökség. Az első püspök Tarkovich Gergely szép lelkével, határt nem ismerő buzgóságával tűnik ki. Érdeme többek között, hogy V. Ferdinánd király magyar nevelőjének, Kováts Jánosnak értékes könyvtárát megszerezte. Utódai közül Yályi János iskolák alapításával megteremti az egyházmegye mai kultúrális színvonalát. A magyarság elgyengülése Sárosban be nem következik, ha a nemzeti eszme, a legújabb kor ez uralkodó eszméje legalább ötven évvel előbb jön a sárosi magyarság segítségére. Dehát ki törődik a magyar falvak sorsával a II. Rákóczi Ferenc fölkelésének leveretése után. A hatalom 172