Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

diák habár folyton nők között élt, szemlesiitve hónapokon át nem látott asszonyi ábrázatot; 1737-ben némely tanuló a nyelv fékezésére a földet nyalta és egy pedig Szűz Mária iránt való rajongásból saját mellére tollkésével Mária nevét véste be. Ugyancsak az évkönyvekből értesülünk arról a széleskörű hittéritő tevékenységről, amelyet az eperjesi jezsuiták kifejtenek. Egy jezsuita misszionárius 1730-ban prédikációval egyszerre huszonkilenc luteránust térített meg, 1734-ben a teljesen luteránus Roskovány lakossága tér át. A hitélet állandó ébrentartására, a kassai vértanúk emlékére fölállítják a kollégium előtt Szűz Mária szobrát, amely előtt a Mária kongregáció nőtagjai nap-nap mellett énekelik a lauretániai litániát és a gimnázium tanulói minden ünnepnap előtt felsepergetik a szobor körűi levő teret. Gyakran rendeznek ünnepi körmeneteket, amelyeken a tanulóifjúság teljes számban vesz részt. Nagyszabású és ezrektől látogatott volt a nemrég protestáns városban az 1717-ben két jezsuita atya szentté-avatása alkalmából rendezett körmenet, amikor tizenkét gimnáziumi tanuló vitte az új szentek szobrait, míg a várost körülvevő falakon ágyúkból lövöldöztek és mozsarakat durrogtattak. A Keresztfán Haldokló Krisztus Társulata 1721-ben megvetette az eperjesi Kálvária alapját. A katholikus hittérítés munkáját igen elősegítik a városban nagy számban tartózkodó lengyelek, akik mint emigránsok Lengyelország első felosztása után ellepik a várost. Ezek hitbuzgóságukkal mindenkinek példát mutatnak, a kongregációkban tevékenykednek. Radzivil herceg gazdag adományaival elősegíti a Kalvária fölépítését. A jezsuita rendet 1773-ban XIV. Kelemen pápa eltöröl167