Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

te és feloszlatta. E pápai bulla érvényét Mária Terézia is országaira nézve elismerte. Máról holnapra így szűnt meg a jezsuiták tevékenysége Eperjesen is. Működésük utolsó évében az eperjesi rendházban 14 jezsuita páter lakott, akik közül 4 tanítással, 10 papi teendőkkel foglalkozott. A megszűnt jezsuita gimnáziumot a minoriták veszik át, de Il-ik József ezeknek rendjét is feloszlatta és ennek következtében 1788-1801-ig a volt jezsuita gimnázium szünetelt, majd a franciskánus szerzetesek újítják fel, és mentik meg az elpusztulástól. A város rekatolizálása körűi nagy eredményeket értek el a jezsuiták, amely munkájukban az állami és városi hatóságok támogatásán kívül a franciskánus és minorita szerzetesek is serényen segítségükre voltak. Mindazonáltal érezniök kellett, hogy a város tőzsgyökeres polgársága következetesen elzárkózott előlük. Habár az ev. polgároknak nincs helyük a városi tanácsban és a céhekben is állandó nyomás alatt vannak, így az ünnepi körmenetekben mint céhtagoknak is részt kellett venniök, sőt a Szűz Máriás céhzászlókat vinniök: ragaszkodnak múltjukhoz. A város falain kivűl épült fatemplomukba járnak istentiszteletre és az ottani iskolában neveltetik gyermekeiket. Eleinte igen nehéz a helyzetük. Amikor a kollégiumi tanárok főiskolai tárgyakat is mernek tanítani, följelentésre a helytartótanács elrendeli, hogy e tanárok a főiskolai tanulókkal együtt azonnal hagyják el a várost. A hajdani akadémia jellegű kollégium így süllyed fokrólfokra. Hogy meg nem szűnt, sőt hogy Mária Terézia megengedi kivételképpen a fenti rendelet visszavonásával a főiskolai tárgyak tanítását, ezt Sáros vármegye ev. nemeseinek köszönheti. Ugyanis ezek az osztrák örökösödési és hétéves háborúban a trón megvédése körül oly kiváló 168