Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

csényi országgyűlés értelmében 1707 február 15-én az eperjesi jezsuitáknak el kellett hagyniok nemcsak a várost, de az országot is. 1710-ben a pestis ismét dühöng Eperjesen és három ezer embert visz a halálba. A pestisben elpusztult magyar és német lakosság helyébe igy jönnek a vidékről a most már folyton erősödő szlovákok. Rákóczi Ferencz hadiszerencséjének változtával 1710. december 10-én Eperjes is meghódolt a császári hadaknak. Jellemző vonás, hogy az átadás feltételei között egy az evangélikusokkal létrejött előbbi megállapodás értelmében a katholikus polgárok is kérik a protestánsok szabad vallás-gyakorlatát és azt, hogy a magyar templom és a kollégium épülete az evangélikusok kezén maradhasson. De az udvar hajthatatlan. 1711 szeptember 30-án Pálffy János gróf és Károlyi Sándor, a szatmári béke szerzői királyi megbizásból Eperjesre jöttek és átadták a jezsuitáknak a szent Miklós székesegyházon kívül a magyar templomot és a kollégium épületét. Az evangélikusok a református egyház megszűnte után ideiglenesen a magyar uccai ref. templomocskát használhatják, de később ezt is elveszik tőlük és megsemmisítik, mivel a protestánsoknak az ország törvényei értelmében a város falain belül nincs joguk templomra és iskolára. A város falain kivűl az úgynevezett Fehéritőtelket jelölik ki az evangélikusoknak, ahol építhetnek maguknak fából templomot, iskolát és paplakot. Ezt meg is teszik. Az ev. papoknak azonban nem szabad a város falain belül semmiféle papi funkciót végezni. 164