Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

És Bécs az egyes embernek lázadását még meg tudta bocsátani, de nem egy városnak, pláne egy országnak. Yolkra gr. császári tábornok egy deputáció élén 1673 március 3-án megjelenik a városban. A protestáns városi tanácsot leteszi, helyére katholikust állit. Az összes templomokat a kollégium épületével együtt átadja a jezsuitáknak és a minoritáknak. A kollégiumból már előbb elűzik a tanárokat, akiknek ha át nem térnek, két nap leforgása alatt el kellett hagyniok a várost. Pomárius igazgató kilenc tanártársával együtt ez utóbbit választja és a vidéki tanulóktól kisérve távozik Eperjesről. Három jezsuita veszi át a kollégiumot, akik közül egy magyar, egy német hitszónok, és egy az ifjúság oktatója. És teszik ezt az uralkodó felségjogaira való hivatkozással. I. Lipót császár és király fölhasználja a Wesselényi öszszeesküvést arra, hogy megteremtse a korlátlan hatalmú abszolitizmust Magyarországban is. Az ország alkotmányát fölfüggeszti és letör minden ellenállást. Bitó, gályarabság, elevenen megnyúzatás, karóbahúzás, nyárson sütés, a spanyol inkvizició eladdig nálunk ismeretlen eszközei jók arra, hogy minden életmegnyilvánulást a nyomorban tengődő lakosságban megfojtsanak. Vérözönben úszik az ország, a császári generálisok garázdálkodásai elől menekül aki teheti, Erdélybe, és a töröktől megszállott területre. A bécsi udvar erőszakosságainak hírére a kuruc felkelők ismételten betörtek az országba, rosszat-rosszal fizetve hasonlóan iszonyatos dolgokat művelnek. Folyt a harc: évekig küzdenek egymással a pártok, testvér a testvér ellen, magyar a magyar, német a német és a szlovák a szlovák ellen, katholikus a protestáns ellen és viszont; olyan kegyetlenséggel, amilyenhez foghatót nem ismerünk az 11 Tátra-Almanach 161