Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

nyúló padok támláit díszíti. Péter festő kapott megbízást az evangélisták és a magyar szent királyok: Szent István, Szent László és Szent Imre herceg domborműveinek megfestésére, helyesebben szinezésére is. Megmaradtak ezek régi helyükön érintetlenül a századok vérzivatarai között. Általában azonban a templom első berendezése elpusztúlt; kicserélődött a gótstilussal össze nem egyeztethető barokk alkotásokkal. Már maga az a körülmény, hogy Eperjes ily nagyszabású építkezéseket jóformán a maga iparosaira és művészeire bízhatott és hogy ezeknek jóhírük volt messze vidéken is, bizonyítja, hogy ez a polgárság nem közönséges műveltségű volt, sőt bátran állítjuk, hogy a kor színvonalán állott. Eperjes polgárai nagy gondot fordítottak arra, hogy gyermekeik jó nevelésben részesüljenek. A XV. század elején eperjesi fiúk neveivel találkozunk a bécsi egyetemen. Bizonyosra vehető, hogy már a 14. században volt odahaza iskolájuk is. A régi iskolaépület helyére 1520-ban újat építenek, amely a piactéren, a mai kollégiumi épület helyén állhatott. Az iskola góth stilusu, tornyos, emeletes épület volt, amely azonban 1526-ban leégett. Ismét ujat kellett épiteniök, amely már renaissance stilusban épült és ez a stílus egyszersmind jelképezi a város új művelődési korszakát. Az iskolát a város tartja fönn; a tanítókat ez alkalmazza és fizeti, akik nem szerzetesek, de világiak. A 16. század elején már kivétel nélkül külföldi egyetemet végzett, nagy műveltségű emberek, a szabad művészetek babérkoszorúsai. A humanista műveltségnek lelkes hivei és ápolói. Ez az új műveltség tehát nemcsak a budai várban, Mátyás és a Jagellók udvarában, de a mi polgáraink körében 148