Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)
Gömöry János: Eperjes
lós székesegyház, amelyhez fogható épület a későbbi századok folyamán sem jött létre. Elsőrangú műalkotás ez. Tizennégy éven át (1502-1515-ig) épült, a régi egyhajós plébánia templom helyén annak kibővitésével. E háromhajós templom épitésze Brengiszeyn János eperjesi kőfaragó mester volt, aki e hatalmas alkotásán kívül tervező, alkotó tehetségével, bámulatos munkaerejével résztvett e város minden egykorú középitkezésében. E kiváló művészember mellett csaknem minden munkát a templom építésénél és belső berendezésénél eperjesi iparosok végeztek. A századok folyamán ez a székesegyház tűzvész és városostromok következtében sok változásokon ment keresztül és igy restaurálásra szorúlt. Legutoljára 1904-ben a Magyarországi Műemlékek Országos Bizottsága tornyát stílszerűen renováltatta és tetőzete ekkor még négy gót melléktornyot és rézoromcsúcs fedelet kapott. Eredeti belső berendezése méltó lehetett külsejéhez. Sajnos ebből alig maradt egy-két emlék mutatóba. Valószínű, hogy gyönyörűen festett freskókkal díszítettek voltak hatalmas oldalfalai. Kő és faszobrok ékesítették oltárait és csúcsíves fülkéit. Egy ilyen hársfából faragott művészi kivitelű szobor mai napig is legbecsesebb kincse templomunknak. Gábor arkangyal ez, drágaköves és gyöngyökkel átszőtt pártával a fején, zöld tunikában, aranyozott szegélyű vörösesbarna palásttal vállain. E szoborhoz méltó alkotás a karján Jézust tartó Mária, Szent Miklós és Szent Márton szobra. Ezt a három nagyobb arányú szobrot a 17. század végén a főoltáron elég Ízléstelenül barokk környezetbe helyezték. A Szent Miklós templom szárnyas oltárának 12 képét Péter eperjesi festő festette, aki az ilyen munkában specialista volt. Ez a 12 kép ma a szentély hosszában el10* 147