Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

ekkor még lakatlannak jelentik ezt a földet. A magyarok terjeszkedése északfelé a Tarca és Tapoly völgyében itt éri el legkorábban a később állandóvá vált országhatárt. Magyar szállásoktól népes vidéken, magyarok voltak azok, akik Eperjes földjét is megszállták. Ennek a magyar te­lepnek keletkezése azonban jóval a honfoglalás után me­hetett végbe és a magyarok alighogy otthont teremtettek maguknak, máris egy újabb nép jelenik itt meg, amely a lakott területekből kiindúlva lepi el e vidéket. A fland­riai eredetű németek ezek, akiket legelőször II. Géza ma­gyar király kormánya, majd a tatárjárás után IV. Béla telepített le a mai Szlovenszkó területére. Már 1150 kö­rűi sűrűn jönnek a Szepességre és Sárosba. Melich János kiváló nyelvtudósunk megállapításai szerint a Hernád, Poprád folyó nevek, Szepes, Sóvár helynevek magyar eredetűek. Ezek az elnevezések igazolják, hogy a német telepesek a magyarokat már itt találták, mert tő­lük vették át ezeket az elnevezéseket. Igy történt ez Eper­jessel is, amelyet a németek okmányaikban és közhaszná­latban is Eperies-nek neveznek. Csak egy XVII. század­beli író említi, hogy e várost először Langdorfnak nevez­ték el; de aztán megismervén a község nevét, ők is e né­ven nevezték. írott okmányok városunkat kezdettől fogva mindig és csak Eperjes néven említik. Legelőször 1233-ban, amikor II. Endre király a város plébánosának 3000 kősó darabot adományoz, 1247-ben IV Béla király említi a Teutonici in Eperiest, 1248-ban ugyan ő a várost tizedfizetése alól e néven mentesíti. Még Jiskra is 1450 okt. hó 5-én Kassáról keltezett levelében Epperies-nek nevezi. Ugyanígy régi íróink is. Bonfini Antal Aperiasium, Bél Mátyás Eperies­141

Next

/
Thumbnails
Contents