Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

sum, Cromer Aperiassum, Günther J. Universal Lexiconja: Aperiessinum, Aperiessum, Epperiessium és Eperiae, Rezik J. Fragopolis, másutt Komaropolis néven nevezi, ami az Eperjes szónak, latin-görög, illetve görög fordítása. A városnak már az 1450 előtti címerében benn van az eper. Ugyancsak a zászlókon (1443) középületeken, a templomon és városházán. A város szlovák elnevezése Prešov a város régi jegyzőkönyveiben nem fordúl elő és ez az Árpádok idejében, sőt még sokáig ismeretlen vott. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy szláv lakossága e régi korban Eperjesnek nem lett volna, habár ezt csak közvetve lehet bizonyítani. A bolgárok mint elszlávosodott turáni nép a felső Tisza mellékfolyóinak völgyeit a magyarok bejövetele előtt birtokolták. Zemplén, Labore, Tapoly stb. ilyen bolgár-szláv nevek, amelyeket a magyarok is átvettek. Nem lehetetlen, hogy e bolgárszlávok Sárosban is otthon voltak. Északról a lengyelek, ruszinok, délkelet felől a bolgár-szlávok és nyugatról a szlovákok szivárognak be Sárosba. A mai sárosi szlovák nyelve keveréknyelv, amely ezeknek a szláv népeknek nyelvéből állott elő. Ebbe olvad bele a 18. század folyamán a sárosi törzsökös magyarság is. , EPERJES A KÖZÉPKORBAN. Az iparnak és kereskedelemnek első nagyobb lendülete Európa városaiban a keresztes hadjáratok idejével köszöntött be. Az Árpádok is megértették ennek nagy jelentőségét. Hiszen Freisingi Ottó, aki 1147-ben keresztesekkel utazik a Duna-völgyén keresztül, megállapítja, hogy Ma142