Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

datosodásnak többet használt ez a türelmetlenség, mint ahogy azt túlbúzgó káplánok és plébánosok gondolták, akik nem akartak szlovákul prédikálni. A szlovák öntudatosodás egyszerre csak megformáltan, ideologikusan üti fel a fejét s azt igéri a parasztságnak, hogy polgárosulhat, tehát emberileg emelkedhetik úgy is, hogy nem kell megtagadnia népi közösségét. Pánszláv mozgalmakról vitáznak a közéletben a tizes évek tájékán. És megfigyelhető, hogy amint e mozgalmak megmutatták az újvári szlovák parasztságnak a sajátszempontú polgárosodás lehetőségeit, ugy meg is állították asszimilációját, sőt vissza is hoztak elhulló elemeket. 1910 után a szlovákság száma emelkedést mutat a tíz évvel azelőtti népszámlálás adataival szemben. 822-ről 964-re emelkedett ugyanis számuk Érsekujvárott. Az utolsó beszivárgás elemeivel, az idegen nemzetiségű vasúti szakintelligencia tömegével is csaknem teljesen a polgárosulás folyamata végzett. Mégpedig gyorsan és könynyen, olvasztotta be őket a magyarság állományába. Igaz, náluk az ellenállás azért volt kicsiny, mert az állam tartotta el őket. Ők voltak a legbuzgóbb névmagyarosítók s csak néhány korábban asszimilált kereskedő előzte meg őket ebben a buzgóságukban. Az államfordulattal megmaradt a város kohó szerepe a nemzetiségi elemekkel kapcsolatban, csak másként kezdett funkcionálni. S rögtön meg is állapíthatjuk, hogy a kohó funkciója abnormális volt a változás első éveiben. Megváltozott ugyanis a beolvasztás szisztémája a háborúelőtti beolvadással szemben. 1910-ben a következő volt a városban a nemzetiségi megoszlás: magyar 14.838, szlovák 964, német 377. Nyolc évvel később történt az államváltozás s tegyük fel, hogy ezidőig nem történt eltolódás 121