Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

ben több örömöt, nagyobb emberi szabadságot, magasabb életértéket igér az embernek s mindenekfölött magasabb jólétet. Érthető, hogy egyformán izgatta úgy a szlovák, mint a magyar parasztságot. Csakhogy, amíg a magyar parasztság polgári emelkedése ugyanabban a népi keretben történt s osztályközi viszony volt csupán, addig a szlovák parasztságnak egész népi mivoltából kellett kilépnie, ha emberileg emelkedni, azaz, ha polgárosulni akart. Meg kellett tagadnia népi kultúrközösségét anélkül, hogy ezt a polgárosulást elején tendenciózusan követelték volna. A magyar paraszttól csak osztálya megtagadását követelte a polgárosulás. Gondolom, hogy nyugodt lélekkel s a tények objektivitásának megfelelően állapithatom meg, hogy a szlovákság annyiban kényszerült az asszimilációra, amennyiben paraszti sorból polgári keretek közé akart felemelkedni. A szlovákság száma az iparosodással, illetőleg a polgáriasulással párhuzamosan kezd megcsökkenni. 1890-ben a szlovákok száma 900 még, 1910-ben csupán 822. S mivel — amint mondom — a polgáriasodás nagyobb jólét és emkeri emelkedés, ellentéteket hoz létre azok között, akik ezt a magasabb életszintet egyforma vágyakkal célbaveszik. Azonkívül pedig a polgáriasodás nem kinálja önmagát, harcolni és verekedni kell érte. A harc pedig megrontja az erkölcsöket. így állt elő, hogy kényszeríteni kezdték népi életformájának elhagyására a szlovákságot. Csökkentik a szlovák prédikációkat és temetési szertartásokat. Ha eddig például a névmagyarosítás automatikusan bekövetkező stádiuma volt a polgáriasulásnak, most közéleti szervek és hivatali közegek szorgalmazzák azt. A szlovákság visszahúzódik népi életformájába és megerősíti annak kereteit. A szlovák nemzeti öntu120