Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)
Jócsik Lajos: Érsekújvár
ságot, amikor a természetes halandóság 6, a szaporodás pedig 5 lélek. Az élet értékének tudata elhalt s kidobható teher lett a süllyedő hajón? E döbbent kérdéseket a döbbenet irányában vonja alá, hogy a helyi lap négy lopásról, egy keritési büniigyről és egy vidéki pénzhamisításról számol be, tehát olyan bűntettekről, amelyeket ritkán követnek el egzisztenciális kényszer nélkül (1888-ban 61 följelentés történt 109 személy ellen). A lopott tárgyak értéke tízezrekre rúg. Ugyanakkor a szegénységet enyhítő magánjótékonykodás összesen 210 koronát adományoz azonnali szétosztásra s azt is hitközségi alapon. Mindenesetre a vidéki város jelene nem rózsás. A vidéki magyar város utópiába menekül a jelen elől. A helyi lapban egy oldalon arról van szó, hogy milyennek szeretnék a várost tíz, húsz év múlva. Tökéletes Ikáriáról álmodnak az újváriak ebben az utópiában. A reális jelentől való félelem, az idegrendszer felbomlása vagy az erő hiányérzete ez? Amikor 1916-ban Naumann Mitteleuropa című könyve Magyarországon is felidézte a középeurópai kérdés vitáját melynek során arról volt szó, hogy Magyarország áldozza fel kezdetleges iparát (1910-ben csak 401.135 munkást foglalkoztatott a magyar ipar) s fejlessze helyette inkább mezőgazdaságát, akkor azt mondta valaki a vitázok közül: „ha pedig azt a politikai, szociális hivatást veszi számba valaki, amelyet ennek az ipari népességnek puszta megléte gyakorol; ha nem feledkezik meg az ember arról, hogy mi (olyan, amilyen) szociális, művelődési, demokratikus mozgalom és haladás van az országban, annak ez a munkásnépesség az igazi motora ... akkor bátran kimondhatjuk, hogy akik a magyar ipart olyan könnyelműen feláldoznák utópiáik és várakozásaik oltárán, azok 114