Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

kevésbé vannak tisztában azzal, minő helytelen és veszedelmes úton járnak". Amennyire országos méretekben aláírjuk e megállapítás minden sorát, úgy idegesen keressük: így van-e ez s elmondható-e mindez Érsekújvár viszonylatában is? Gyakorol-e politikai, szociális hivatást vagy kulturálisát a gyárváros népességének puszta léte is a város életében? S motora-e a munkásnépesség a demokratikus haladásnak? Megállapítható, hogy a demokratikus tömegmozgalmak ebben a népességben találták meg mindig politikai tömegbázisukat a város keretében, de a kevésbé demokratikusak is elég jelentékeny segédcsapatokat leltek itten. A gyáripar pangása késlelteti az ipari munkástipus tiszta kialakulását, a munkáséletforma állandósulását. A munkásság ideológiájában sok a feudális gátlás és a kispolgári elvágyakozás. A kispolgári életforma nagyobb vonzást gyakorol tudatára, mint nagy történelmi célok és feladatok, akár világviszonylatúak legyenek azok, akár a kisebbség, akár a város magyarságának testéhez méretezettek. S ez a helyzet olyan szomorú, hogy kulturális és politikai nevelést csak a kispolgári életforma hiú dekórumai alatt lehet csendesen belelopni, bepasztillázni a munkásságba. Ügylátszik a munkásság itt csak akkor lehetne a szociális, művelődési és demokratikus haladás szükséges és hiányolt motora, ha az ipari fejlődés nagyobb lendületet venne Érsekujvárott. Érsekújvár egyik szélén a gyárváros emelkedik emberi szint alá szorított tömegeivel. Másik szélén a „paraszt metropolis" fekszik kisbirtokú népességével. A kisbirtok folytonosan morzsolódik. Ügy hat ez a parasztság, mint egy időnek és minden külső erőnek ellentálló hegyorom, 8* 115