Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

melyeknek érdekszervezetébe épült be Újvár ipara a háború előtt, nem volt hatás nélkül az államfordulat, Középeurópa új politikai szervezettségének kialakulása. A bőrgyár 1931-ben beszünteti üzemét. Baťa veszi meg később. A gázgyár a Délszlovenszkói Villamos művek r. t. tulajdonába kerül ugyanigy. Az újvári pénzintézeteket is kezdi hatáskörébe vonni a történelmi országokból Szlovenszkóra ömlő tőke. Az új ipari érdekeltségek és tőkeösszefüggések Prágából kiinduló és oda irányuló vénái és artériái Érsekújvár viszonylataiban is kialakultak már csaknem teljességgel. Érsekújvár iparának népességeltartó szerepe (a kisipart is beleszámitva) ilyen volt 1880 tájékán: iparból élt, ebben az időben összesen 1250 személy, de ebből csak 11° az ipari munkás. 1910-ben már a szorosan vett ipari, illetőleg gyáripari vállalatoknál 674 munkás dolgozik. Ma ezt a számot kétezerre tehetjük s itt kell megjegyezni, hogy a szó pontos minőségi értelmében ez a réteg sem ipari munkás. Újvár gyáripara még nem alakította ki az ipari proletár új embertípusát. A gyári munkásság egyrészt származásánál, másrészt ipari foglalkoztatásának esetlegességénél fogva, nem tartja állandónak és véglegesnek helyét a termelésben. Valahol a földmunkás és ipari proletár között, a kettejük keverékeként lehetne meghatározni az újvári munkás típusát. Végez földmunkát, nyáron arat, markot szed, aztán gyárba jár, amint alkalom adódik erre. Vannak üzemek (len és dohánygyár), amelyek szezonszerű működésüknél fogva maguk szorítják a gyárváros lakóját erre. Az újvári munkás tehát a paraszt metropolis földmunkás, feudális gátlású szegénységének és a gyárváros ipari szegénységének kettős életformáját éli, illetőleg 109