Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

életének kettős formátlanságát. Mert formátlan ám ez az élet, már régtől fogva. S ezzel kapcsolatban nem lehet elhallgatni, hogy a paraszt metropolis, a magyar maradandóság újvári képviselője és a közigazgatásban s a közéletben való érvényesítője, nem nézte sosem szívesen az iparosodást. 1895-ben az alföldi földmunkás mozgalmak egészen ide vetik árnyékukat s félelmet ébresztenek itt is éppen úgy, mint például cívis uraimékban valahol Debrecenben, vagy az egész országban. Arról folyik ez alkalommal az újvári közéleti vita és tanácskozás, hogy az ipar miatt elhanyagoljuk a földmívelést, s hogy a tőke anarchiába kergeti az országot. S ma is hallani esetekről még, amikor a régi időkben a paraszt metropolis cívisei és virilistái az új gyáraktól megtagadták az ingyen telket s így az iparosodás útját állták. Ma amikor a munkanélküliség elviselhetetlen terhei nyomják a várost, kötéllel is fognának, ha lehetne, valamiféle új ipari vállalkozást. A munkanélküliség az iparosodás kezdeteitől fogva folyton látogatja a várost. A feudális és primitiv áruforgalmú mezőgazdálkodás idején szegényházak és a paraszti patriarchális jótékonykodás gondoskodott a jórészt öregségből munkaképtelen szegénységről. De már a milleniumi országos ünnepségek idején népkonyhát követelnek az érsekújvári közírók (a helyi lap széphivatású munkatársai) s arról írnak, hogy az érsekújvári szegénység téli hónapokban ezrekre rúg. S ha ez kissé a vezércikk lendületében elkövetett elírás, a szegénység száma egész biztos már százakra rúgott ebben az időben. A kilencszázas évek világválsága meglátogatta Érsekújvárt is, jeléül annak, hogy már beletartozott a nemzetközi munkamegosztás hibáiba is előnyei mellett. 1902-ben ipari munkanélküliség zavarta 110