Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

A multszázad kilencvenes éveiben érte el Érsekújvárt az országos iparosodási hullám. 1893-ban létesül az első téglagyár, majd 1900-ban a bőrgyár folytatja a gyáralapí­tások sorát. A bőrgyár egy részét 1906-ban Kőbányára vi­szi a tulajdonos Bánhegyi cég. Érsekújvár gyáripara ekkor már a finánctőke nemzetközi hálózatába is bekapcsolódik s így a nemzetközi ipari munkamegosztásba is, mégpedig olyan formán, hogy a Bánhegyi bőr és cipőgyár egy ré­szét megveszi Sness A. H. bécsi milliomos érdekeltsége Ugyancsak 1906-ban a Bánhegyi gyár helyébe a pesti Ke­lemen cég létesít cipőfelsőrészkészitő üzemet, foglalkoz­tatván 60—80 munkást. 1908-ban a Sness cég talpgyárral bővíti üzemét, majd 1909-ben a magyar tőkének a né­mettel szemben való kiszorítási hadmozdulatai kapcsán az érsekújvári bőrgyár részvénytársaságának részvényeit meg­veszi Snesstől a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezeté­se alatt álló konzorcium. A város nekilendült építkezése a téglaipart pezsdíti fel s 1911 tavaszán a második tég­lagyár felépítésére indítja a tőkés vállalkozást. 1912-ben csavargyár épül a volt cikóriagyár helyén. A háború ki­törése hihetetlenül emeli a bőripart és a cipőgyártást. A meglévő cipőgyár 10.000 bakancsot készít, megalakúl a „László" cipőgyár és 1916-ban a bőripart új talpgyár lé­tesítésével tágítják. Ez a konjunktúra vállalkozói optikai csalódás formájában tart még a háború után is: 1922-ben felépítik a Bělohorsky bőrgyárat, de csakhamar beszünteti működését. A háború után valamint a közlekedésben úgy a tőke mozgásában és áramlásaiban is új artériák és vé­nák alakulnak. Érsekújvár gyáripara már rég elvesztette önálló jellegét a banktőkével szemben. Az idegen, job­ban mondva régi magyar tőkeérdekeltségek számára, a­108

Next

/
Thumbnails
Contents