Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az én falum

AZ ÉN FALUM A régi Magyarország szép vidékén, Gömör megyében a Turóc-patak mentén fekszik az én kis falum, Lévárt Jobbról-balról hegyek ölelik. Tiszta, ragyogó napfényes időben elénk tűnik hatalmas csúcsaival a Király-hegy és a Vöröskő. Jobbról a murányi hegyek emelkednek, egyik ormán a híres várral, ahová gyermekkorunkban gyakran elkóboroltunk. A Nyíij

es tetejéről déli irányban fel-felsejlik a Bükk és a Mátra. Gömör Magyarország kicsinyben, mondogatták a nagyszüleink. Tündérszép tájak, hegyekkel-völgyekkel váltják egymást és minden út levezet a Sajó völgyébe, ahonnan a mi kedves vidékünknek az Alföld tárulkozik ki. A kanyargós Turóc-patak mentén vezető úton Rimaszombat felé haladva gyakran mellőzzük Bejét, ahol a gömöri emberek büszkesége, Tompa Mihály lelkészkedett, s nem messze tőle, Hanván nyugossza örök álmát. Ha szülővárosában, Rimaszombatban jártam, egyszer sem felejtkeztem meg róla. A városháza előtti téren mindig megálltam szép nagy szobra előtt. A második világháború után lelketlen emberek kötelet kötöttek a nyakába. Traktorral lerántot8