Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba
Életünk Protivínben
habarccsal leöntik, hogy levegő ne érjen hozzá. Az oldalán a nyílásba helyezik az abba beleillő betonlapot. A réseket habarccsal betömik. Ezt elmondásból tudom. De tavasszal már én etettem ilyen silóból. Április végén bontottam fel az első silót. A télen így tárolt krumpli olyan friss volt, mint amikor eltették. Abból adtunk megfelelő adagokat korpával keverve az állatoknak. így jól híztak a disznók. A gazdának volt 25 disznója, gyorsan meghíztak 120-150 kilósra. Nálunk, otthon, Lévárton a krumpli a veremben kora tavaszszal kicsírázott, összetöppedt, alig volt kalóriaértéke. Gyorsan el kellett használni, mielőtt semmivé vált. Itt pedig egészen őszig, az új krumpliig kitartott a silózott ókrumpli. Még egy példát említek. Közel kétszáz tojó volt a portán. A csűr végén álltak a tyúkketrecek. A kert fele lóherével, a fele fűvel volt bevetve. A tyúkokat mindennap ráengedték a fűre vagy a lóherére. Naponként váltogatva. De nem az egész területre, hanem csak egy-egy sávba, amit mozgatható drótkerítéssel szabályoztak. A tyúkok a jó zöld takarmányon, füvön jól éltek, még egyebet is kaptak és gazdagon tojtak. A tojás hasznából a cselédek bére minden hónapban kitelt. Nálunk, otthon a tyúkocskák csak az udvaron kapirgáltak. Nem is tojtak olyan bőségesen. Megemlítem, hogy a városban volt egy tejporgyár. A német uralom alatt épült. Ez óriási jelentőségű volt a tehéntartó gazdák számára. A gyár minden mennyiségben átvette a tejet. így nem voltak értékesítési gondok. 83