Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Életünk Protivínben

ban részesítsen: halljuk magyarul is a biztatást, Isten velünk van. Mindannyian ott voltunk a templomban, a Turóc völgyéből elüldözött magyarok. A környező településekről, 15-20 kilométeres körzetből minden magyar Protivínbe érkezett. Az esemény hírére a helyi cseh lakosság is elment a magyar misére. A templom zsúfolásig megtelt. Az elhurcolás óta ez volt az első alkalom, hogy a magyarok együtt lehettek. Nagy öröm volt, hogy barátok, ismerősök, rokonok újra láthattuk egymást. Könnyeztünk, az asszonyok a mise alatt fel-felzokogtak. A protivíni nép döbbenten állt körülöttünk, s talán a bibliai zsidókra gondolt, akik a zsarnokság áldozataiként szétszóródtak a világban. Itt most a templomban egyek vagyunk az Isten színe előtt. Nem bűnözők, csak a zsarnokság nyomorultjai. i Már szép tavaszi napok voltak. Az egyik vasárnap éppen az ebédhez készülődtünk, amikor bejött.hozzánk egy jól öltözött nő. Csehül köszönt. Én is köszöntem. Bemutatkozott. Előadta, hogy közel Protivínhez egy faluban házat, földet, állatokat örökölt. Az állatállomány tíz fejős tehén, ötven juh, húsz sertés. Fölajánlja, vegyem át feles haszonbérbe. A házat átadja, a szobák be vannak bútorozva, azonnal beköltözhetünk. Nagy ajánlat. Amikor a feleségemnek elmagyaráztam, miért jött hozzánk ez a cseh asszony, 80