Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Szolgasorsunk elkezdődik

SZOLGASORSUNK ELKEZDŐDIK Amikor visszaérkeztünk az állomásra, már folyt az embervásár. A környékbeli gazdálkodók mustrálgatták az embereket. Mint a barmokat az állatvásáron. Bene Pali mondja, hogy már majdnem mindenki elszegődött. Nem törődnek vele, hova, kihez, csak fedél legyen a fejük felett, valahol egy meleg odú a családnak. Ahogy ott álldogálunk, beszélgetünk, kétszer is elment mellettünk egy tőlünk jóval fiatalabb ember. Bámul erősen, tetőtől talpig méreget a szemével. Mondom Palinak, hogy ez már bennünket les. Valamelyikünk kell neki. Most már csak az kell, hogy megnézze a fogunkat is, mint a vásáron a lónak. Töpreng, hogy jó vásárt csinál-e. Azután megszólít. Csak lassan értem meg, hogy bikagondozó kellene neki. Ő tartja a város bikáját, ahhoz kellene a segítség. A fejemmel bakólok neki, hogy jól van, elszegődök. Mondom azt is, hogy dobzse, de van egy kis baj. Itt a családom, őket is viszem. Az nem lehet, mert neki csak egy férfi kell. 45